Interjú a francia vámpírokkal

A 6. olimpia bajnokait kérdeztük erről-arról. A szerkesztőségünkbe elküldött válaszaik a két fiatalember (hehe, ez csak vicc) szerény és visszafogott lelkületét tükrözik, minden szavukon érződik, hogy csak véletlenül nyerték meg e kimagasló sporteseményt. Őszintén szólva el nem tudjuk képzelni, hogyan sikerült nekik és gyakorlatilag biztosak vagyunk abban, hogy ebben a rovatban többet nem örvendhetünk magvas gondolataiknak.

Hol kezdtétek sportpályafutásotokat, hogyan jutottatok el idáig?

Eric: A sport a génjeinkben van, minden sportágban otthonosan mozgunk... persze, amint ott van egy labda, akkor hát igazán a többiek fölé emelkedünk. A születésünkkor a környezetünk rögtön felfedezte a tehetséget bennünk. És hát persze az a tény, hogy multinacionális cégben dolgozunk, lehetőséget ad arra, hogy minden szabadidőnket az edzésekre fordítsuk... Csak Istvánnak van nálunk is több ideje gyakorlásra!

Renaud: Minden a fizikai felkészülésen múlik. Két hónap Kenyában, majd egy Mexikóban. A többi már csak a természetes alaptehetségen múlik.

Ki volt a példaképetek?

Eric: Az észak-ír George Best mély nyomokat hagyott bennünk. Minden olimpiai résztvevőt arra buzdítunk, hogy gondolkodjon el egy picit két mélyenszántó mondatáról:

"Volt egy tengerparti házam. Ahhoz, hogy a partra lejussak, egy bár előtt kellett elhaladnom. Sohasem láttam a tengert."

"Egy vagon pénzt költöttem alkoholra, csajokra és sportautókra - a többit eltékozoltam."

Renaud: Zoli és Laci... Nem, bocsánat, ezt csak a vicc kedvéért mondtam. Gyermekkorunk óta világ- és olimpiai bajnokok vettek körül minket. Ismételten azt állapíthatjuk meg, hogy a fontos pillanatokban a tapasztalat és a lelkierő a mérleget mindig a mi oldalunkra dönti.

Milyen eddigi eredményeitekre vagytok a leginkább büszkék?

Eric: Büszkék vagyunk a kitartásunkra; hosszú éveket töltöttünk el a legmagasabb szinten és még mindig itt vagyunk és sokáig itt is maradunk.

Renaud: A lehengerlő győzelmünkre tekében, a magyarok nemzeti sportjában. És persze büszkék vagyunk arra is, hogy mi voltunk az egyetlen csapat, akinek negatív doppingtesztje volt a 2008-as és 2009-es olimpiákat követő vizsgálatokon.

Melyik volt szerintetek a 2009-es olimpia döntő mozzanata?

Eric: Mondjuk már a korábbi olimpiákon is mi voltunk a legerősebbek, de hát a sportban nem mindig a legjobb győz. 2009-ben szerencsésen ötvöztük a szép játékot az eredményességgel; úgy vélem megtörtént az áttörés és idén is ott leszünk a dobogó tetején. (Nem lettek. - a szerk. megjegyzése)

Renaud: 2009-ben a verseny kulcsmozzanata valószínűleg az volt, amikor jelentkeztünk és elindultunk. Ezután már nem volt sok izgalom.

Ki lesz 2010-ben a legnagyobb ellenfeletek, kitől féltek leginkább?

Eric: Leginkább partneremtől, Renaud-tól félek; gyorsan öregszik és egyre kevésbé bírja az unikumot... de mivel alapvetően hűséges vagyok, csak azért mert egyre gyengébb a párom, nem fogom lecserélni.

Viccet félretéve, úgy vagyunk vele, mint a többi csapat, nagyon félünk a csúcsesélyes "kövérektől"... régóta itt vannak, mindig esélyesként, de soha semmit nem nyertek... egyszer biztosan győzni fognak!!! Annál is inkább, hogy mostanában - ha jók az információim - egy fittnesz szalon lelkes látogatói, edzenek, hogy fizikailag minél felkészültebbek legyenek. Elképzelem őket latex nadrágban... és hát igen, ez tényleg félelmetes!

Renaud : Idén, ha a verseny egyéniben kerül megrendezésre a legfőbb vetélytársunk az időjárás lehet. Ellenben, ha csapatverseny lesz, úgy gondoljuk, hogy az időjárás lesz a legnagyobb ellenfelünk.

Milyen sportágban indulnátok szívesen még az olimpiákon?

Eric: Olyan sportágban, amelyen az intellektuális fölényünket is bemutathatnánk.

Renaud: Pingpong (természetesen nem hallgatjuk meg a kívánságokat - a szerk.)

Mit üzentek a családnak, a szurkolóknak?

Eric: Csináljatok helyet a kandallón, újabb kupa érkezik...

Renaud: Szeretnénk mindent megköszönni a családunknak, a szponzorainknak, kiemelten a Ricard-nak, akik nélkül semmi sem jöhetett volna létre. Köszönjük még a szervezőknek és a szurkolóknak, hogy sokan kijöttek bátorítani minket.